- Tori! - ugrott a nyakamba Rosa. - Mi történt? Hogy-hogy itt vagy? Jól vagy?
- Rosa, egyszerre csak egyet légyszi. Összevarrták, kiengedtek, jól vagyok. - nevettem
- De biztos? És hogy juthatott eszedbe ilyen hülyeséget csinálni?
- Hagyjuk, nem akarok errők beszélni! - sóhajtottam és leültem a helyemre. Hamarosan becsöngettek és megérkezett a Vörös is. Természetesen az első óra matek óra volt, de ezúttal Mrs. Henning nélkül. Úgy hallottam leesett a lépcsőn.
- Tori, - szólt lágyan Castiel. - tud...
- Ne! - emeltem fel a kezem, hogy elhallgattassam. - Nem akarok erről beszélni. Kerüljük a témát, jó? - kérdeztem mire csak aprót biccentett. - Köszönöm!
Újabb egyenletekkel teli hosszú-hosszú és unalmas matek óra telt el. Kicsöngő után az első utam a tornaterembe vezetett. Amint beléptem az állam hatalmasat koppant a padlón. Hogy tudták ilyen jól feldíszíteni egy délután alatt?
Beljebb mentem és körbenéztem. A tekintetem összeakadt a lelátó korlátján támaszkodó Arminéval.
- Hű! - csak ennyit tudtam kinyögni
- Tetszik? - törte meg a csendet.
- Ezt mind Te csináltad? - néztem körbe.
- Hát, azért egyedül nagy munka lett volna. - nevetett és csak most vettem észre, hogy mellettem áll. Gyorsan leért. - Az egész osztály besegített, kivéve persze Amberéket, akik nem piszkolják össze a kezüket.
Megjegyzésére akaratlanul is elnevettem magam. Nos, igen. Amber sosem volt az a fajta aki segítene. De hát, ezért szeretjük... Vagy, nem. Igen, határozottan nem. Én kifejezetten utálom.
- Szépen összehoztátok.
- Köszi. Amúgy, Tori. Ami tegnap...
- Ne, Armin. Nem akarok róla beszélni. Felejtsük el. - intettem le.
- Nem, Tori! Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Hát, pedig megpróbálhatnád! Meg amúgy is, eddig nem érdekelt, hogy mit csinálok. Most mi ez a hirtelen nagy érdeklődés? - néztem rá kérdőn, mire elkapta a fejét.
- Semmi. - motyogta.
- Ne haragudj. Én csak... - sütöttem le bűnbánóan a szemem.
- Nem haragszok. - ölelt magához. Ez a gyengéd mozdulat hirtelen jött, de jó esett, így visszaöleltem. Sokáig álldogáltunk ölelkezve, amit végül - nagy sajnálatomra - a csengő szakított meg.
Egy rettentően unalmas biosz óra jött, aztán egy még unalmasabb föci, aztán angol és egy emelt infó. Hamar eltelt ez a négy óra. Kate nem volt otthon, de csinált nekem néhány szendvicset amit azonnal meg is ettem. Felrobogtam a szobámba és felvettem a fellépő ruhámat ami egy farmer rövidnadrág, egy fehér
"Music❤" feliratú trikó és egy szintén fehér Converse cipő volt. A hajamat kivasaltam és szoros lófarokba kötöttem. A sminkemmel nem bajlódtam túl sokat. Hívtam egy taxit és visszamentem a bálra.
Elhihetitek, hogy mennyire nem volt kedvem akkor és ott, abban a pillanatban énekelni. De mivel muszáj volt, ezért felmentem a színpadra és elfoglaltam a helyem. Hamar felértek a fiúk is. Éneklésre nyitottam a szám, de nem az a zenét kezdték játszani, amit begyakoroltunk. Teljesen mást játszottak, sosem hallottam még. Oldalra pillantottam és kérdőn néztem Castielre, aki egy gitárral a kezében ült egy mikrofon mögött. Rám mosolygott és elkezdett énekelni egy számomra teljesen ismeretlen számot.
I might never be your knight in shining armor
I might never be the one you take home to mother
And I might never be the one who brings you flowers
But I can be the one, be the one tonight
When I first saw you
From across the room
I could tell that you were curious, Oh, yeah
Girl, I hope you’re sure
What you're looking for
‘Cause I’m not good at making promises
But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn’t do
Baby, I'm perfect
Baby, I'm perfect for you
And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can’t even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Baby, you’re perfect
Baby, you’re perfect
So let's start right now
I might never be the hand you put your heart in
Or the arms that hold you any time you want them
But that don’t mean that we can’t live here in the moment
‘Cause I can be the one you love from time to time
When I first saw you
From across the room
I could tell that you were curious, Oh, yeah
Girl, I hope you’re sure
What you're looking for
Cause I'm not good at making promises
But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn’t do
Baby, I'm perfect
Baby, I'm perfect for you
And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can’t even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Baby, you’re perfect
Baby, you’re perfect
So let's start right now
And if you like cameras flashing every time we go out
Oh, yeah
And if you're looking for someone
to write your breakup songs about
Baby, I'm perfect
Baby, we're perfect
But if you like causing trouble up in hotel rooms
And if you like having secret little rendezvous
If you like to do the things you know that we shouldn’t do
Baby, I'm perfect
Baby, I'm perfect for you
And if you like midnight driving with the windows down
And if you like going places we can’t even pronounce
If you like to do whatever you've been dreaming about
Baby, you’re perfect
Baby, you’re perfect
So let's start right now
Hmm, hotelszobák tönkretétele? Titkos kis randevúk? Jól hangzik. De nem! Tudom, hogy ezzel mit akar elérni, de én nem vagyok olyan könnyen kapható ezek után!
A teremben - szinte már ilyesztően - síri csend uralkodott. Mindenki minket nézett, mintha várnának valamire. Ez ugye nem volt előre megszervezve?
- Tori, - kezdte Castiel - sajnálom amit tettem, de tudnod kell, hogy én még mindig szeretlek és tudom, hogy te is, még ha nem is mondod ki. Csak... - kereste a szavakat - Én csak annyit szeretnék, hogy bocsáss meg és felejtsük el.
- Sajnálom, ez nem ilyen egyszerű. Megbocsájtok, de nem felejtem el. - néztem félre.
- Akkor legalább mondd ki. Nézz a szemembe és mondd! Tudom, hogy így van, de szeretném a Te szádból hallani.
Lassan, de biztosan rá emeltem a tekintetem. A nyelvem hegyén volt az a kis szócska, de ahogy elvesztem a tekintetében, úgy veszett el az az egy szó is. Néma csend ült a teremben. Csak a beszűrődő madárcsicsergést lehetett hallani. Mindenki kíváncsian várta, hogy mit fogok lépni.
- Szeretlek. - mondtam alig hallhatóan, mélyen a szemébe nézve. Erre az apró csócskára megdobbant a szívem - még ha én is mondtam ki. Egy ezerwattos mosoly kíséretében letette a gitárját és elém lépett közben a szemét egy percre sem vette le rólam. Két tenyerével megfogta az arcomat és mivel magasabb volt nállam egy kicsit feljebb fordította a fejemet. Lassan, bizonytalanul kezdett hozzám hajolni attól tartva, hogy én nem akarom. Gondolkoztam azon, hogy megszívatom és elfordítom a fejem, de már annyira vágytam a csókjára, hogy nem kockáztattam. Miután megbizonyosodott arról, hogy nem fogok megszökni, határozottan csapott le ajkaimra. Nyelvével bejutást kért a számba, amit egy kis habozás után, de megadtam. Mellettünk tapsolni kezdtek és a fiúk elkezdték játszani John Newman-től a Trining Game-t. Semmi másra nem tudtam figyelni, csak Castielre, aki gyengéden falta ajkaimat. Kezét a derekamra téve húzott magához közelebb így forró tesünk összesimult. Kezeimet a tarkójára vezetve csókoltam tovább egyre többet akarva belőle. Mivel most a fél suli előtt csókolózunk, kicsit visszább fogtam magam így csak lazán mehúztam a tarkójánál a haját, mire belemosolygott a csókunkba. Megint túl könnyen adtam magam, de mit bánom én? Egyszer élünk.
Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk szétválni. A homlokát az enyémnek döntötte, én meg rákvörös fejjel fontosnak találtam a cipőm tanulmányozását.
- Maradsz? - suttogta.
- Nem. Bemegyek Viktorhoz. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára majd elindultam.
- Szeretlek! - szólt utánam. Valamiért kényszert éreztem, hogy visszaforduljak. Lelkifurdalásom lenne ha csak így itthagynám ezek után, így hát visszamentem és egy rövid csókot nyomtam a szájára.
- Én is. - mosolyogtam. - De mostmár tényleg mennem kell.
Úgy gondoltam, most nem hívok taxit. Gyalog teszem meg az utat a kórházig, hiszen jó idő van most és ki kell szellőztetnem a fejem. A kórházba lépve a recepciós már régi ismerősként köszöntött. Minden nap meglátogatom Viktort így már kezdtünk összebarátkozni az idős hölggyel.
- Smith kisasszony, jó újra látni. - köszöntött Mrs. Morgan, a recepciós.
- Jó napot Mrs. Morgan. - köszöntem és egy rövid beszélgetés után Viktor kórterme felé vettem az irányt. Szokásosan leültem mellé egy székre, megfogtam a kezét és mesélni kezdtem a napomról abban reménykedve, hogy hallja.
- Hiányzol, nagyon. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. Remélem hamarosan felébredsz és miután kiengednek a kórházból elmehetnénk mondjuk Londonba kempingezni. Emlékszem, kiskoromban állandóan kempingezni mentünk. Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem London volt a kedvenc helyem, úgyhogy akár oda is mehetnénk. Vagy mehetünk Barcelonába, ahogy szeretnéd. De amint hazaértünk, az lesz az első, hogy felviszel az Eiffel-torony tetejére ebédelni. Úgy hallottam, hogy ott csodálatos a kilátás és az étel is nagyon jó. Emlékszel amikor apával elmentünk Rómába? Te oda meg vissza voltál érte, én pedig ki sem akartam mozdulni a hotelszobából. - nosztalgiáztam. - És Hollywoodra emlékszel? Arra, hogy minden nap miattam kellett több, mint két órán át sétálgatni a Hírességek Sétányán, mert én minden csillagot vagy fél óráig tanulmányoztam. Vagy amikor New Yorkban egy felhőkarcoló tetején majdnem három órára bent ragadtunk egy liftben áramszünet miatt és sehogy sem tudtak minket lehozni. Vagy amikor télen síelni mentünk az egyik legmagasabb hegyre és az én nagyszerű sítudásommal majdnem 70 métert estem a hóban. Te aggódva siettél utánam én meg csak nevettem az egészen, aztán egy nagy bögre forrócsokival melegedtünk fel az egyik faházban. Aztán amikor hazaértünk én úgy megfáztam, hogy még az ágyból sem tudtam kikelni és akkor minden nap ágyba hoztad nekem az ételt. Amúgy csak két hétig voltam beteg aztán csak eljátszottam, mert tetszett a gondoskodásod. - suttogtam kuncogva. - Szeretlek, nagyon és nem akarlak elveszíteni. Beleőrülök a tudatba, hogy nem lehetsz velem.
A szabad kezemmel letöröltem egy könnycseppet az arcomról ami teljesen felesleges volt, mert jött utána a többi.
~Viktor szemszöge~
Követező részben...